2012. január 22., vasárnap

Kitekintés

A saját, állítólag létező :-), némileg egységes stílusomból tekintgettem ki egy-két ékszer erejéig. Neten keresgélve láttam meg egy befoglalási módot, ami megragadta a fantáziámat, kicsit továbbgondoltam, személyre szabtam, és ez lett belőle. Azért kitekintés, mert ezüstözött (ezt éreztem illőnek hozzá), és elegánsabb-cirkalmasabb-légiesebb, mint a tőlem megszokott. Meglepő módon mégis hozzám közel állónak érzem (ennek az is lehet az oka, hogy egy egész napom ment rá, mert három előző verzió végezte a kukában :-D ).



2012. január 18., szerda

Ismét a fotó a lényeg

Régebbi darab (itt már megmutattam), az egyik legkomplexebb alkotásom. A fotókompozíció lehetőségeit próbálgattam vele.

2012. január 16., hétfő

Lehet, hogy egyszer csak megtanulok ékszert fotózni :-)

A "drótékszerezésnek" a tulajdonképpeni ékszerkészítésen kívül sok járulékos eleme is van: meg kell találni az alapanyagokat, azután a kész alkotást le kell fotózni, blogot írni, boltba feltölteni, róla leírást írni, jó árat belőni, végül eladáskor a vásárlóval részleteket egyeztetni, ékszert becsomagolni, postázni, ilyen-olyan formanyomtatványokat kitölteni, bevételt könyvelni stb. Ezek egy része rutinmunka, amit meg kell érteni-tanulni (könyvelés, posta, ilyenek), másokban folyton fejlődni lehet és kell. Ilyen a fotózás is.
A fényképezés meglehetősen sok időt felvesz, még akkor is, ha épp jók a fényviszonyok, és rengeteg kattintgatásból születik meg az egy-két-három vállalható fotó (ha egyáltalán...). Még csak az elején járok az ékszerfotózás rejtelmeinek feltárásában (hű társam Canon S3-as gépem), de ezzel a képpel már egészen elégedett vagyok. A medál is szép, elegáns, patinát lehellő darab, méltatlan dolog, hogy elsősorban a fotó miatt emlegetem sűrűn :-D


2012. január 10., kedd

Tavalyi adósság

Karácsonyi ajándéknak készült a lenti két ékszer, unokatestvérem ill. párom húgának "rendelésére". A bross teljesen új műfaj volt számomra - ahhoz képest egy óra alatt kialakult a lényege a kezem alatt. A szitakötő nem az "enyém", hanem Kricsár Annamária szitakötői nyomán készült, mert ez volt a megajándékozott kérése. Ő választotta a drótot és a köveket is, és így, készen, nekem is nagyon tetszik.